Karakter Történet Részletek

A balladák és borok városaként, Mondstadt alkoholipara Teyvat-szerte híres.

A Dawn Borászat tulajdonosaként Diluc lényegében az egész iparágért felelős. Ez azt jelenti, hogy hatalmas bevételi forrás és egy egész információs hálózat helyezkedik el a keze ügyében – a vendéglő kuncsaftjai pletykáinak köszönhetően.

Bizonyos értelemben ő Mondstadt koronázatlan királya.

Karakter Történet 1

A bor illata mindig a levegőben van Mondstadtban.

Ha valaki követné az illatot a forrásáig, valószínüleg Diluc Dawn Borászatában érne véget az útja.Egy fatábla büszkén hirdeti a borászat nevét, és alatta a borászat mottója:

„Igaz Ragyogás”

A legtöbben ezt úgy értelmezik, hogy a borokat ízük érdekében, régóta bevált technikákkal és ugyanazzal az egészséges napsütéses optmizmussal főzik, amit a hajnal hoz el. Eközben a pragmatikusabb Favonius lovagok emlékeznek a borászat és a város kölcsönös támogatására és hosszú történetére.

A borászat időről időre ünnepségeket tart. Ezeken az eseményeken rendszeresen lelkes apák vesznek részt, akik alig várják, hogy csodálatos lányaikat megismertessék a fiatal és egyedülálló borász mesterrel.

Mindez nagyon szórakoztató a többi vendég számára, akik figyelik és gunyorosan kommentálják: – Diluc mester inkább maradjon elkötelezve a Borászathoz, hogy ha ilyen jó ez a bor!

Diluc kifogástalanul kezel minden helyzetet, függetlenül attól, hogy ki vagy mi kerül az útjába.

Diluc mindenképpen egy remek úriember.

Karakter Történet 2

Diluc mindig kerüli, hogy a múltról beszéljen.

– Ha Diluc még mindig a lovagok tagja lenne…– Néhány ital után az idősebb lovagok sóhajtva mondják eme szavakat.

Régi időkre utalnak, amikor Diluc apja, Crepus mester volt a borászat tulajdonosa. Crepus mester kívánsága az volt, hogy fia a legmegbecsültebb lovaggá váljon, és megóvja Mondstadtot, a Szabadság Városát.

Apja kívánságainak megfelelően Diluc szigorúan edzett, hogy méltóvá tegye magát a Ragnivindr névre. Valóban átment a Favonius lovagrend próbáin, felesküdött Mondstadt védelmére és belépett soraikba. Nem sokkal később korai előléptetésben részesült, amelynek eredményeként ő lett a legfiatalabb Lovassági Kapitány.

Küldetései és járőrködései során Mondstadt állampolgárai fokozatosan megismerték a fiatal és szenvedélyes lovassági kapitányt.

Nem számít, mit követeltek tőle a küldetések, Diluc mindig megőrizte nyugalmát és szenvedélyét. Nem számít mekkora kihívás állt előtte, határtalan bátorsága mindig az élvonalba vezette. A bajtársaitól és a polgároktól kapott dicséret tovább ösztönözte.

De a dicsérő szavak, melyeket a legjobban értékel, a következők voltak: „Szép munka. Ez az én fiam.” Apja szavai táplálták a tüzet Diluc szívében, és a legnagyobb motivációként szolgáltak.

Hite olthatatlan tűz volt, amely erősen és fényesen égett benne.

Diluc akkor még oly’ fiatal volt.

Karakter Történet 3

– Néha az élet egy pillanat alatt megváltozhat.

Mint később kiderült, ezek voltak Crepus utolsó szavai Diluc számára, mint a Favoniusok lovagja.

Ugyanis azon a napon egy rettenetes szörnyeteg megtámadta a szállítmányozó flottát, amivel ő és az apja utaztak.

Dilucnak nem volt ideje segítségért küldeni. A szörny erősebb volt minden ellenségnél, akivel a lovasság fiatal kapitánya valaha is találkozott, és a szörny felülkerekedett rajta.

Diluc soha nem is sejtette, hogy fog végződni ez a csata,: Apja, akinek jelentkezését a lovagok elutasították, és akit az istenek is figyelmen kívül hagytak, egy ismeretlen, gonosz erővel legyőzte a szörnyeteget – éppen azelőtt, hogy ugyanez a hatalom visszaütött volna, halálosan megsebesítve Crepust. Crepus nem sokkal később fia karjaiban meghalt. Diluc nehéz szívvel tért vissza a Lovagok főhadiszállására, hogy aztán egy hihetetlen parancsot kapjon Eroch felügyelőtől: „Rejtsd el az igazságot!”.

Eroch ragaszkodott ahhoz, hogy az esetet szerencsétlen balesetként ábrázolják annak érdekében, hogy a Favonius Lovagrend megőrizze jó hírnevét a nyilvánosság előtt.

Ez egy olyan felháborító kérés volt, amit Diluc megvitatásra méltónak sem tartott. Diluc apja egyszer azt mondta neki, hogy a világ soha nem fordít hátat a hűségeseknek. De most Favonius lovagjai úgy taposták el a hűségét, mintha semmit sem érne. Nem győzött csodálkozni: Mit gondolt az apja a hűségről utolsó pillanataiban?

Diluc aznap lemondott lovagi címéről, és mindent hátrahagyott, beleértve a Vízióját is. Megesküdött, hogy megbosszulja apja halálát, és megtalálja az okkult erő forrását, amely apja halálát okozta.

Karakter Történet 4

Miután Diluc lemondott Víziójáról, átadta a Dawn Borászat vezetését a fő szobalánynak, és teljesen otthagyta Mondstadtot. Diluc végigjárta Teyvat hét nemzetét az igazság után kutatva. Minden nyom egy óriási szervezet felé mutatott: a Fatui felé. Megtudta, hogy a Fatui titokban hamis Víziókat készít, melyeket “Káprázatnak” neveztek. A Káprázatok a végletekig fel tudják erősíteni hordozójának erejét, ugyanakkor magában hordozza annak a veszélyét, hogy az egész visszafelé sül el. Ez okozta apja halálát is.

Lehetséges, hogy az apja hozzájuthatott egy ilyen szentségtörő tárgyhoz a jó érdekében? Diluc tudta, hogy soha nem tudhatja meg a teljes igazságot, de ez soha sem akadályozhatja meg abban, hogy tovább folytassa a kutatást. Mint egy sas, aki a pusztát kutatja, elindult az igazság után. Az elszántság tűzként égett a szívében; felfoghatatlan rejtélyek és véget nem érő csaták sem tudták eltéríteni az útjáról. Könyörtelenül és viharverten de rendíthetetlenül unszolta magát tovább, mint a sűrű ködön átégető tüzes tornádó.

A Fatui uralkodói, a Tizenegyek, az árnyékból figyelték Diluc útját. A bátorsága, amellyel számos Fatui erődítményt elpusztított, felkeltette a figyelmüket, és cselekvésre kényszerítette őket. Diluc épphogy megúszta a Tizenegyekkel való találkozást egy északi megfigyelő segítségének, aki egy hatalmas illegális hírszerző hálózat tagja volt. A megfigyelő azt állította, hogy egy ideje figyelte már Dilucot, és elismerte módszereit. A hállal való közeli találkozást követően, Diluc hosszan és alaposan szemügyre vette a múltját és a haragját, amelyet oly sokáig hordozott magában. Elismerve hiányosságait, úgy döntött, hogy csatlakozik az illegális hírszerző hálózathoz.

Csakúgy, mint amikor először csatlakozott a Favonius lovagokhoz, Diluc itt is teljes mértékben elkötelezte magát a munkája mellett. Tehetsége és képességei azt eredményezték, hogy folyamatosan feljebb jutott a hálózat ranglétráján, egészen annak tetejéig. A hálózat önkéntesekből állt, és tagjai közül sokan szívesen lemondtak korábbi pozíciójukról és hírnevükről a csatlakozás végett. Néhányan a nevüket is hátrahagyták. Visszaállíthatja-e ezekkel az új bajtársakkal való együttműködés végre azt a hitet, amihez Diluc egyszer annyira ragaszkodott? Azt a hitet, amelyet az apja halála körüli események egyszerűen csak megsemmisítettek?

Karakter Történet 5

„Ragyogó Igazság”

A mottó háttere körül viták bontakoztak ki, de Diluc számára egyetlen egyszerű, világos jelentése van.

„Gonosz büntetlen nem maradhat.

Középszerű sose maradj.

Sose felejtsd, jő egy hajnal.”Diluc önkéntes távolléte három évig tartott.Négy évvel később tért vissza Diluc Mondstadtba, és átvette a családi borászat vezetését, most már fiatalemberként.

E négy év leforgása alatt Erochot eltávolították a Favonius Lovagrendből, miután árulónak kiáltották ki, míg Varka Nagymester egy expedícióra indult, így Jean mester vállalta el a Nagymester Helyettes szerepét.

A Dawn Borászat mesterének visszatérése jelentős eseménynek kellett volna, hogy legyen Mondstadt számára, de furcsa módon észrevétlen maradt.

Az ok? Mondstadt állampolgárai túlságosan elfoglaltak voltak egy ismeretlen „mondstadti őrző” titokzatos esetén töprengve.

A névtelen őrzőről csak annyit lehetett tudni, hogy égett szag követi a nyomát, és egy vörös láng felvillanása egy pillanatra felfedi sziluettjét az éjszaka sötétjében, mielőtt egy pillanat alatt eltűnik.

A szörnyek, amelyek Mondstadtot egykor sújtották, most holtan hevertek a pusztában… 

Mondstadt legkeresettebb tolvajai hirtelen megkötözve és felpeckelt szájjal jelentek meg, fejjel lefelé lógva a szobor téren… 

Favonius összes lovagját elküldték, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak a város számtalan bűncselekménye mögött álló Abyss Mágussal, de a lovagok csak a hulláját találták…

A borral telített beszélgetések segítségével gyorsan elterjedt a titokzatos gondviselő híre, és „Az Éjszaka Hősének” nevezték el.

A nyilvánosság előtt úgy tűnt, hogy Diluc megveti ezt a hőst, arcát grimaszba rántja, valahányszor csak elhangzik a neve.

Elzer, a Mondstadti Borász Céhtől egyike volt azoknak, akiket beavattak a titokba, és egyszer megkérdezte Dilucot: Vajon Az Éjszaka Hőse iránti rosszallása csak egy színjáték volt, amelynek célja a lovagok gyanúja alól való kikerülés és a névtelenségének védelme?

De Diluc csak összeráncolta a homlokát, és tömören így válaszolt: „Ez csak egy hülye név.”

A Hajnal Borászat almabora

Diluc az egész boripart markában tartja, de ő maga nem szereti a bort.

Diluc kérésére a Dawn Borászat számos alkoholmentes italt fejlesztett ki, ezt a döntését a Mondstadtban élők nagy örömmel fogadták, főként olyanok, akik nem fogyaszthatnak alkoholt, de mégis részt akartak venni az ivókultúrában.

Az egyik ilyen alkoholmentes ital a Mondstadt almabora, amelynek sikere a havi értékesítés nagyságát tekintve megegyezik a pitypangboréval.

Egyesek úgy gondolják, hogy Dilucnak olyan magas elvárásai vannak, mikor borrol van szó, hogy nem is látják a nyilvánosság számára elérhető közép-minőségű italokat fogyasztani. Mások szerint a borivás biztosan az apjára emlékezteti, és ezért nem iszik.

Amikor alkoholfogyasztási szokásairól kérdezik Dilucot, azt válaszolja, hogy az alkohol elhomályosítja a gondolatait, ami hatással lesz a mindennapi munkájára.

De amit az emberek nem értenek, az a következő: Milyen napi munkát végez egy borászmester, ha az megköveteli, hogy soha ne érjen hozzá egy csepp alkoholhoz sem?

Vision

Crepusnak két bánata volt az életében: az egyik, hogy soha nem vált lovaggá, a másik pedig, hogy soha nem szerzett Víziót.

Emiatt abban a pillanatban, amikor megkapta Vízióját, Diluc úgy vélte, hogy az istenek elismerik ő és az apja közös törekvését, s végre büszkévé teheti apját.

Néhány évvel később apja egy sötét és borongós napon meghalt. A Diluc Víziójában fényesen égő remények és álmok azon az éjszakán, a szakadó esőben kialudtak. Nem számít, mennyire egyenes és jószívű az ember, a halál mégis figyelmeztetés nélkül éri őket. Itt ér véget az igazságosság meséje? Pont így?

Úgy tűnt számára, hogy víziója és lovagi státusza egyaránt eredménytelennek bizonyult ahhoz, hogy megvédje azokat a dolgokat, amiket kincsként őrzött. Eldöntötte, hogy ideje mindkettőről lemondania.

Amikor felismerte saját tehetetlenségét, víziója csak teherré vált, nem ért többet, mint egy Káprázat. Az üres címek nem érdekelték őt. Olyan lángokat és megingathatatlan elhatározásokat keresett, amelyek minden másnál erősebben égnek. Csak egy határozott döntés vezetheti az igazságkeresőt előre, és csak a heves lángok győzhetik le az igazságosság kezét megfagyasztó jeget.

Azon a napon, amikor Diluc visszatért Mondstadtba, még egyszer elővette Vízióját. Az eltelt évek eseményei megtisztították gyermeki éretlenségétől, és hőssé változtatták, aki készen áll arra, hogy még egyszer vállára vegye apja akaratát.Minden este harcolt Mondstadtért.

Nem beszélt a múltról. De a múltját sem tagadta. Talán a Vízió az az istenek adta jelzőfény, amely segít megtalálni az elveszettek számára az utat. Míg mások számára a Vízió egyszerűen az erejük kiterjesztése, egy eszköz az akaraterejük továbbítására, tisztelgés az őket formáló tapasztalatok előtt és egy testamentum életük eddigi történetéről.