Karakter Történet Részletek

A Favonius Lovagrend Mondstadt védelmezője, a város kardja és pajzsa.

Amellett, hogy a várost és az azt környező útvonalakat megóvják a vad szörnyek fenyegetésétől, a lovagok legfontosabb feladata a rend fenntartása Monstadt lakói között.

Mondstadt a szabadság városa, de az ellenőrizetlen szabadság mindenféle szabály nélkül csak káoszt és nyugtalanságot okoz. Ez Jean oka arra, hogy szorgalmas maradjon, a kifogástalan szabályokhoz tartva magát.

Azonban ennek következtében gyakran előfordul, hogy a hónap első néhány napjában kimeríti a havi kávé adagját.

Karakter Történet 1

A Gunnhildr klán Mondstadt legrégebbi lovagcsaládja, amelynek eredete még az első eposz megírása előttre nyúlik vissza.

Ez a hosszú és büszke múlt azonban teher is lehet. Jeant az édesanyja úgy nevelte, hogy a Gunnhildr klán örököse legyen.

Mindenre kiképezték, amit egy lovagnak tudnia kell, és minden tulajdonságra, amit láttatniuk kell, a fegyelemtől az illemtanig, és etikettől kezdve a történelem és a balladák ismeretéig, valamint a kardforgatás és a fizikai erőnlét megőrzéséig. Jean csak ezen előírások betartásával hordozhatja a Gunnhildr klán köpenyét, amelynek mottója: „Mondstadtért, mint mindig”.

Valamikor régen Mondstadt kocsmáiban járt egy vicc: “Egy Gunnhildr előbb tanulja meg kimondani azt, hogy „Mondstadtért, mint mindig”, mint azt, hogy „Anya”.

Gyermekkorában Jean egyszer felemelte a fejét az olvasott könyvről: „Szellő az erdő közepén – Balladaválogatás”, és látta, hogy a többi hozzá hasonló korú gyerek boldogan játszik odakint a szélforgóikkal. A fiatal Jean abban a pillanatban tudta, mit jelent számára a családja mottója.

Most, amikor felemeli a fejét egy halom papírmunkából, és látja, hogy a gyerekek következő generációja ugyanezt csinálja, Jean, a Nagymester Helyettes nem sajnálja, hogy évekig szolgálta ezt a mottót.

“Mindent meg kell tenned, hogy helyesen cselekedj. Mindig.”

Karakter Történet 2

–Jean mester olyan megbízható.–Ha valaha is bajba kerülsz, keresd meg Jeant. Tudni fogja, mit kell tenni.

Mondstadt lakói, civilek és lovagok egyaránt Jeanre támaszkodnak.

Ha valakinek megfelelő okokból segítségre van szüksége, Jean nem habozik segítséget nyújtani. Legyen az egy veszekedés a piacon, vagy párkapcsolati kérdés… Nem számít mennyire nincs köze egy lovag munkájához… Jean szívesen nyújt segítséget, amikor csak teheti.

–A lehetőség, hogy segítsen egy rászorulónak elég ok egy lovagnak.

Számára a lovagi kötelessége elsőbbséget élvez a nagymester helyettes szerepével szemben. Úgy véli az a legjobb módja a támogatásnak, ha ő is segít.

A lovagjaitól is ezt várja el.

A könyvtáros, Lisa egyszer azt javasolta Jeannek, hogy tartson egy kis szünetet és „fogyasszon el egy délutáni teát, ahogy egy hölgynek illik”. Jean számára azonban a lovaghoz illő cselekedetek elsőbbséget élveznek, mint a hölgyeké.

“Jean olyan megbízható.”

Ilyen hírneve van Mondstadtban. Az egyetlen problémája, hogy nincs elegendő órája a napnak. Soha nem tud segíteni az összes rászorulónak, még az alvás elhagyásával sem. Elképzelhetetlen ez az odaadás és elkötelezettség, hogy valaki ennyire megbízhatóvá váljon.

Karakter Történet 3

Tekintettel arra, amit Jean Nagymester Helyettesként tesz, az emberek néha elfelejtik, hogy valójában van egy Nagymester, aki a felettese.

Ez azonban Jeant egyáltalán nem zavarja. A Favonius Lovagrendben betöltött szerepe és címe egyáltalán nem befolyásolja munkamorálját. Szenvedélye, őszintesége és aprólékossága két dologból fakad.

Az egyik az oktatása és kiképzése, amely fiatal korától kezdve csepegtette belé a lovagias szellemiséget.

A másik, a szabad szellemű Boreas Lovagjának és a Favonius Lovagok Nagymesterének, a jelenleg keresztes hadjáratra küldött Varka odaadó tanítása.

A laza és rakoncátlan Boreas Lovag Varka nagy hatással volt Jean fejlődésére.

–Nagymester, kérem, vegye komolyan a munkáját. Egész Mondstadt felnéz rád.

–Nos, te vagy a helyettesem, a segítésem a munkaköri leírásod része. Így tudok az igazán fontos dolgokra koncentrálni, nem gondolod?

Ő az új határok és legendás hódítások lovagja, míg Jean a béke és a szabadság fenntartásának lovagja.

Jean nem neheztel Varkára; talán van bölcsesség a viselkedésében. Azonban, amit Varka elintézetlenül hagy, az az ő vállára nehezedik, és akkor már csak rajta múlik, hogy helyesen cselekszik-e.

Fél évvel ezelőtt Varka egy újabb expedícióba vezette Favonius elit lovagjait Mondstadttól távol.

Egy expedíció – milyen jellemző Varka jellemére.

–Rád hagyom a dolgokat. Úgy értem, hogy amúgy alapvetően évek óta te végzed az én munkámat.

–Bízza rám, Nagymester.

Miután elvált a nagymestertől, Jean leült az ablakhoz, és azt gondolta magában:

Visszatértedkor egy kedvesebb, virágzóbb és békésebb Mondstadtot fogok neked mutatni.

Karakter Történet 4

A Windrise nagy fája volt az, ahol az első Pitypang Lovag útja véget ért. Ő volt Vennessa, a Favoniusi Lovagrend alapítója és Mondstadt helyreállítója. Búcsút vett attól a várostól, amelynek védelmét megfogadta, legendáját és egyetlen csemetéjét hátrahagyva.

Miután évszázadokig sütkérezett az ezer szél boldogságában, ez a csemete hatalmas fává nőtt. Jean tizenöt éves korában megkapta a „Pitypang Lovag” címet. A Pitypang Lovag címet Oroszlánfog Lovagként is ismerik. A lovagok generációján át öröklődő cím csak a legkiválóbbaknak adományozható.

Azon a napon, amikor megkapta a címet, Jean felmentette magát az ünnepségek alól, amelyek az átadási ceremóniát követték. Mintha gyermekkori hőse nyomdokaiba lépett volna, elment, és megállt a nagy fa előtt. A Pitypang Lovag cím Vennessa ellenállásának és jóindulatának örökségét szimbolizálja. Hogyan lehet tehát, gondolta Jean, hogy egy olyan, mint ő maga, méltó erre a megtisztelő címre?

Több mint egy évezred telt el Mondstadt helyreállítása óta. Vajon tényleg megvan benne az, ami ahhoz kell, hogy továbbra is védelmezze a szabadság eme ősi és büszke földjét? Érettnek tűnő külseje mögött egy fiatal lány szíve rejtőzött, aki csak most kapta meg a címet, és teljesen felkészületlen maradt az előtte álló feladatra. A szél messziről fújt, és érezte, hogy áramlik benne, ahogy gyengéden elsodorja a kétségeit és aggodalmait, és rendíthetetlen elszántságot hagy benne:

Mondstadtért, mint mindig.

Olyan kedves és elszánt harcossá váljon, mint Vennessa; hogy harcoljon a népéért és a szabadságért… Igen, ez volt az egyszerű családi mottónak a valódi jelentése. A mai napig, valahányszor Jean fáradtnak érzi magát, vagy úgy érzi, hogy kezd meginogni, eljön és megáll ezelőtt a fa előtt, és hagyja, hogy a szél újra megvigasztalja. Elviszi a fáradtságát, hogy újra legyen ereje folytatni.

A nagy fa Windrise-ban jelezte az első Oroszlánfog Lovag útjának végét. Ugyanígy jelképezi Jean útjának kezdetét is.

Karakter Történet 5

Jean Mesternek van egy titka.

A Gunnhildr klán tiszteletreméltó lovagi ház. Ez a büszke vér Jean édesanyjától, Fredericától származik.

Jean apja viszont Simon Pegg az egész kontinensen híres kalandor. Amikor Simon eljutott Mondstadtba, hátrahagyta korábbi önmagát, és újrakezdte a Favonius  Egyházban, és azon belül magas beosztásba került, a Hajnal bíborosaként vált ismertté. A két szerelmes végül elvált egymástól. A fiatal Jean, az anyja kezét fogva, figyelte, ahogy apja és testvére, Barbara, egyre távolabb kerülnek egymástól.

Később Barbara, apja nyomdokaiba lépett, és csatlakozott a Favonius Egyházához, és az emberek által nagyon szeretett diakonisszává vált. Jean mindig szeretett volna közelebb kerülni vér szerinti húgához, de Barbara határozatlan tekintetével nem tud mit kezdeni. Talán a túlságosan hasonló esetlenség annak a jele, hogy az érzés kölcsönös.

Jean mesternek van még egy titka.

Nem számít hányszor olvasta el a történelmi klasszikusokat, hiába a Pitypang Lovag cím, és bár ő lett a Nagymester Helyttes, akire mindenki támaszkodik… Jean még mindig szereti a romantikus regényeket. Nem azért mert elvesztette a fiatal éveit az edzés és a feladatok közepette, vagy a szülei házasságában kialakult szakadás miatt.

Jean egyszerűen vágyakozik a történetekben elhangzott kölcsönös vonzalomra, olyan finom és törékeny érzelmekre, mint a pókselyem.

Lovagként Mondstadtot és a Favonius lovagokat kell előtérbe helyeznie.

De…

–Ha én is megtehetném…

Irodájában, éjszaka mélyén, Jean ismét befejezi a „Vera melankóliájának” elolvasását.

–Ha lenne időm, akkor elmehetnék az Eskü Hegyfokához, még hajnal előtt… igaz?

Lehajtva a fejét Jean kikukucskál az ablakán a fölötte ragyogó csillagokra.

Jean napi menetrendje – Ver. XVII

Ez a menetrend percre pontos.

Az Amberrel való reggeli futáson át az útközbeni reggelizésig Lisával, a saját kézzel való mosásig és a saját váltás ruhák esti elintézéséig – minden nagy és kicsi dolog meglehetősen szorosan megpakolja Jean időbeosztását.

Minden elvégzett feladatot kipipál, míg a külső tényezők miatt elmaradtaknál részletesen felsorolja a miérteket és a hogyanokat.

A „Mondstadt közintézmények felülvizsgálata” tétel mellé – betegség miatt elhalasztva – a következőt írják: „hajnali 3-kor befejezve, a hó végi könyvvásárlási díj elmarad”.

Jean néha úgy gondolja, hogy ennek a napirendnek az ihletője az a képzési program lehetett, amelyet az édesanyja készített neki tíz évvel ezelőtt.

Vision

Ha csak a képességeit nézzük, Jean már régóta Mondstadt egyik legjobb kardforgatója. De Jean a szíve mélyén szívesebben lenne pajzs, amely a szabadságot és a dalt védi, mint egy kard, amely a korrupciót és a sötétséget vágja át.

„Védeni” mindig is keményebb volt, mint „elpusztítani”. Akkor, mikor az osztagának kapitányából Lovagmesterré léptették elő, egy hatalmas kihívás állt előtte.

Kívülről a Fatui diplomáciai nyomást gyakorolt, belül pedig árulók voltak – az egykori Felügyelő bajtársai. Az átcsoportosítás és az áttörés megtalálása nem volt könnyű feladat.

De Jean fél kézzel képes volt elhárítani a külső nyomást, a másikkal pedig a lovagok élére állt, hogy szétzúzzák az Abyss Rend számos összeesküvését, helyreállítva a Favonius Lovagjainak tekintélyét.

Jean soha nem fogja elfelejteni a pillanatot, amikor megkapta a Víziót. Abban a pillanatban minden elcsendesedni látszott, ahogy érezte, hogy a szellő átjárja a kezét. A világ elhalványult, kivéve a Gunnhildr ház időtálló jelmondatát:

“Mondstadtért, mint mindig.”