Karakter Történet Részletek

Gorou Watatsumi Sziget katonaságának kiváló tábornoka, akit beosztottjai nagyon szeretnek. A Vízió Vadász Rendelet alatt Gorou vezette Watatsumi seregeit a Shogun Hadserege ellen, és a csaták során sikeresen állták a sarat.

Csapatai a “mindig-diadalmas hegyes-fülű tábornok” becenevet ragasztották rá, ami a Shogunátus harcosai között is elterjedt elnevezés lett. A magánéletben azonban Gorou nem fölényeskedik és nagyon őszinte, amik miatt mindenki úgy tekint rá, mint akinek mindig mindenre van terve.

De még egy ilyen példamutató tábornoknak is megvannak a maga gondjai…

Karakter Történet 1

Gorou régen egy teljesen átlagos watatsumi katona volt. Egy bizonyos különleges küldetés során Gorou egysége, a Második Angolna, egy példátlan válsághelyzetbe került. Kapitányuk egy kósza nyíl által életét vesztette, a túlélők csoportját pedig körülvették a hegyek mélyén. Folytassák most a küldetésüket, hívjanak erősítést, tárgyaljanak az ellenséggel… Számtalan választási lehetőség állt előttük, de a hegy néma volt. Az egység, vezetőjük és bármiféle ellátmány nélkül, az utolsókat rúgta. Lankadó moráljukkal sokukban felmerült a megadás gondolata.

Ebben a kritikus pillanatban állt fel Gorou. Elutasította a tárgyalás és a meghátrálás lehetőségét, és egy merész tervvel állt elő. Rejtőzködés helyett egy nagyobb csapat Gorou vezetésével színlelt támadást hajtana végre, amivel időt nyernének a többieknek, akik így erősítést tudnának hívni. Amint ez az erősítés megérkezik, együtt egy bekerítő hadmozdulatot hajtanának végre. Arra a kérdésre, hogy kudarc esetén mit tennének, Gorou a következőt válaszolta:

“Ha az ellenség még jobban körülvesz minket, a lehetőségeink ennél is korlátozottabbá válnak. Ahogy én látom, ha mindent beleadunk, még mindig van esélyünk. Vállalom a felelősséget, ha a terv csődöt mond.”

Miután több napon keresztül, pihenés nélkül tartották a frontot, a kimerült Gorout és társait végül felszabadította egy csapat, amit maga Sangonomiya Kokomi vezetett. Gorout ezután kinevezték a Második Angolna kapitányává. Innen haladt folyamatosan előre, egészen a Tábornoki cím megszerzéséig.

Karakter Történet 2

A katonák szemében Gorou egy szigorú, de alázatos vezető. Őszinte és könnyű vele szót érteni, és beosztottjait úgy kezeli, mint a családját, megosztja velük a jót és a rosszat is. Sangonomiya Kokomi egyszer azt mondta Gorounak, hogy egy hadsereg három legfontosabb része a nyersanyagok, az ellátmány és a fizetések.

Attól a naptól kezdve Gorou személyesen magyarázza el beosztottjainak a fegyverek megfelelő karbantartását. Minden alkalommal, amikor megnyitják a magtárakat, szigorúan felügyeli a folyamatot, hogy semmilyen jogtalan levonás se történhessen meg.

Parancsnokként, Gorou mindig katonái előtt jár. Ennek a látványa úgy hat embereire, mint egy meglengetett harci zászló, és csapatait további előrenyomulásra buzdítja. Ezen okok miatt csapatai nagyra tartják őt. Csakúgy mint Kokomi, Gorou is nagyra becsüli emberei életét, ezzel ellentétben azonban sajátját kevésbé értékeli. Azok, akik az emögött meghúzódó gondolatmenetet nem értik, gyakran viccelődnek azzal, hogy Gorou egy “gyerek”, aki egyáltalán nem néz ki parancsnoknak. Watatsumi Sziget katonái azonban jobb parancsnokot nem is kívánhatnának ennél a “gyereknél”.

Karakter Történet 3

Gorou merész és határozott, gyakran az erősebb ellenfelek ellen is képes győzelmet aratni gyengébb csapataival. Ugyanakkor neki is megvan a saját hibája, ami nem más, mint a labilis vérmérséklete. Azt is lehet mondani, hogy a vér néha a fejébe száll a csata hevében. A háború kegyetlen, és Gorou csakugyan kevés tapasztalattal rendelkezik a veteránokhoz képest, akik évtizedek óta a harcmezőket róják.

Szerencsére gyorsan tanul, és jelenleg is igyekszik javítani a különböző, apróbb hibáin. Sangonomiya Kokomi gyakran látja el parancsnokait különféle utasításokkkal, de hogy ezeket ők hogyan fogadják meg, csak az adott parancsnok képességein múlik. Gorou mindig képes arra, hogy a kapott utasítások alapján az aktuális helyzetnek leginkább megfelelően hajtsa végre a feladatokat. Hisz benne, hogy idővel magáévá teheti a parancsok mögött húzódó elképzeléseket is. Akkor talán a korábbiaknál is magabiztosabban tud majd a csatamezőre lépni.

Karakter Történet 4

Yae Miko kérésére Gorou elvállalt egy bizonyos “munkát” a Yae Kiadónál. A Vízió Vadász Rendelet végével, és a Watatsumi Sziget és a Shogunátus közötti sikeres tárgyalások miatt, a két fél közötti kapcsolat konszolidálódni kezdett. Gorou többször meglátogatta a Narukami Szigetet is. Ilyenkor megnézte, hogy mi változott, vásárolt pár népszerű könyvet és elment a Yae Kiadóhoz, hogy elvégezze az elvállalt feladatát. Yae Miko létrehozott egy anonim rovatot Gorou számára az “Ez az Élet” című magazinban. A rovatban az olvasók ügyes-bajos gondjaikról írhatnak, amiket aztán elküldenek a Yae Kiadónak. A levelekre Gorou válaszol és ad javaslatokat a problémákra. A Yae Kiadó nagy gondot fordít arra, hogy a beérkező levelekből és Gorou válaszaiból eltüntessék a személyes információkat, így a valódi neveket álnevekkel helyettesítik.

Yae Miko azt mondta, azért esett Goroura a választása, mert hallott róla, hogy gyakran hallgatja meg beosztottjait, mikor azok a személyes ügyeikről beszélgettek. A rovat valóban nagyon népszerű lett, de valamilyen oknál fogva minden alkalommal, amikor egy szerkesztő kézbesíti Gorou számára a jogdíjakat, félénken ezt kérdezi:

–Áh, ha már itt tartunk Gorou, hallottál már Ms. Hináról?

–Csak annyit, hogy egy nemrégiben elég közismertté vált író. Van valami gond talán?

–Oh, nem, nem… semmi…

Karakter Történet 5

Ahogy a katonák sem mondják el mindig Gorounak, hogy pontosan mi zajlik az életükben, úgy Gorounak is akadnak olyan gondjai, amiket nehezen oszt meg másokkal. Ilyen például az, hogy mennyire szeretne törődni farkával, amikor az kezd kifakulni és torzonborzzá válni, miután túl sokáig volt kitéve az elemek viszontagságainak – bárcsak időt tudna szakítani erre. Vagy az, hogy néha, amikor a beosztottjaival együtt fürdik, kisebbségi érzés fogja el vékony testalkata miatt. Vagy, hogy az olyan rejtélyes nők jelenléte, mint amilyen Yae Miko is, azonnal bekapcsolja a védekezési mechanizmusait, így képtelen megfelelő módon kapcsolatot létesíteni velük…

Gorou annak érdekében, hogy tiszteletre méltó képét fenntartsa, ezeket a gondjait inkább nem osztja meg beosztottjaival. Ugyanakkor a Watatsumi katonák gyakran érzékelik maguktól is, hogy valami nyomasztja őt, de ilyenkor úgy tesznek, mintha semmit se vennének ebből észre. Aggodalmai emiatt egyre csak gyűltek, egészen az Utazó megérkezéséig. Így a Watatsumi tábornok is rátalált arra a személyre, aki az ő gondjait is el tudja oszlatni csakúgy, mint ő a másokét.

Hegymászó Felszerelés

Gorou számtalan hobbija közül, a hegymászás nagy valószínűséggel a három legkedveltebb elfoglaltságának az egyike. Egy hegy meghódítása közben együtt izzadni a társaiddal, majd a tájban gyönyörködni – ez mind az elmét, mind a testet fejleszti, és még a bajtársiasságot is erősíti a csapattagok között.

Azért, hogy még jobban élvezhesse hobbiját, Gorou vásárolt egy hegymászó felszerelést egy vándorkereskedőtől. A felszerelés nem volt különösen drága, de annál tartósabb és ellenállóbb, és rengeteg veszélyes mászásban volt már társa Gorounak. Ahogy a fegyvereit is ápolja, úgy tartja ezt az eszközét is tipp-topp formában. Nem is kétség, hogy későbbi útjaira is elkíséri majd.

Vision

Volt olyan idő, amikor Gorou teljes mértékben a saját felelősségének tartotta a csatákban aratott győzelmet és a veszteséget is.

“Ha csak egy kicsit is erősebb lennék, talán változtatni tudnék a szituációk kimenetelén.”

Gorou ebben a szellemben gyakorolta éjjel-nappal az íjászkodást, abban bízva, hogy erősségére támaszkodva győzelemre tudja majd vinni csapatait. De ahogy egyre több időt töltött a csatamezőn, észrevette, hogy míg a hatalmas harcosok elszigetelődnek a többiektől és élve kapják el őket, addig a gyengébb csapatok, alárendelt helyzetben is, de egységben képesek megfutamítani az ellenséget. Ekkor tudatosult Gorouban, hogy egy személy képességei mennyire korlátozottak a csatamezőn.

Egyre erősebbé válni természetesen fontos, de a katonák egyesítése, hogy egységként harcoljanak még fontosabb. Egy csapat csak akkor verhetetlen, ha együttesen erős. Amikor Gorou erre rájött, többé már nem akart a legkiválóbb íjásszá válni, hanem elkezdett rengeteg időt és erőfeszítést fordítani azokra, akik körülvették, és együttesen segíteni nekik a fejlődésben.

Visszagondolva, talán ez volt az a pillanat, ami megnyitotta Gorou előtt a Vízióhoz vezető utat is.