Egy kereskedő emlékei Liyue-ről

 

Mikor felkértek a Liyuei Kereskedők és Kalandorok Céhétől, hogy írjak egy cikket Liyue Kikötőről, sokáig haboztam mielőtt elfogadtam volna. Persze, apámmal voltam már itt, körbejártam Teyvatot egy karavánnal. A Liyueben született és nevelkedett embereket leszámítva, nincs senki Teyvatban aki annyira jól ismerné a városba be, s onnan kivezető útvonalat, mint én. Ezen okból kifolyólag találkoztam már kivételes költőkkel és írókkal, de sosem hasonlítanám magam hozzájuk. Ezért attól tartok, előre is bocsánatot kell kérnem, hogy nem rendelkezem olyan irodalmi képességekkel, amivel egy igazán olvasmányos könyvet írhatnék. Úgyhogy kérem, legyenek elnézőek velem.

Liyue kikötője, egész Teyvat legnagyobb kereskedelmi kikötője, és már fiatal koromban is gazdagságot és jólétet jelentett a karavánunk minden tagjának. Emlékszem, hogy akkoriban, amikor a gyerekek meghallották, hogy a karaván Liyuebe tart, könyörögtek, hogy helyet kaphassanak közöttünk. Bár már régen volt, de a nyüzsgő utcák, a zajos tömeg és a boltok polcain heverő csodák emléke máig élénken él bennem. Még mindig emlékszem a rejtélyes és csábító illatokra, amik az ételes standok felől hívogattak.

Amikor nagykorú lettem, rám bízták a családi üzletet. Ezután én vezettem a karavánt Teyvat összes nagyobb városa között. Ahogy a világ megnyílt előttem Liyue is sokkal több lett számomra, mint a kikötő, ahol gyerekként mezítláb rohangáltam.

Liyue Kikötő történetének ismeretében merész következtetést merek levonni arról, hogy Liyue hogyan vált ilyen gazdaggá. Mint minden más virágzó város Teyvatban, Liyue jólétét is a földrajzi előnyei adták. Liyue egy kikötőváros, amelyet három oldalról hegyek vesznek körül. A hegyeken túl, a szárazföld belsejében hatalmas völgyek, síkságok, gázlók és értékes, ércekkel teli bányák találhatóak. Ezeket az érceket kitermelik, és képzett mesteremberek kezei által kiváló kézműves termékekké alakítják. A kikötő megalapítása és a tengeri útvonalak kiépítése nagyban hozzájárult Liyue kereskedelmének népszerűsítéséhez, mivel a kézműves termékek exportja megalapozta Liyue pénzügyi fejlődését. Liyue kiváló kézműves termékeit szerte a kontinensen még ma is nagy becsben tartják az emberek.

Ennyi év elteltével a Liyuebe vezető tengeri útvonalak már jól kiépültek. A kereskedelmi hajó az ideális közlekedési eszköz mindazoknak, akik Liyueben szeretnének üzletet kötni. A hétköznapi utazók és turisták számára azonban a szárazföldi útvonalakat ajánlják a gazdag látnivalók élménye miatt, szemben a hosszú ideig tartó, nagy kékségen való tartózkodással.

A Liyuet körülvevő összetett terepviszonyok miatt a leggyakoribb szárazföldi útvonal a mondstadti Dawn pincészettől indul, ami aztán délnyugat felé veszi az irányt. Az útvonal Mondstadt jellegzetes tájain keresztül vezeti az utazókat. Útközben élvezheted a helyben termesztett mondstadti gyümölcsöket, és mikor a nyílt síkságokat hegyek, majd tavak váltják fel, akkor már tudod, hogy közel vagy Mondstadt határához.

 

 

A tó szélét nyugatra követve két magasra törő szikla látható, amelyek természetes határként szolgálnak, köztük van egy keskeny, fa deszkákkal borított átjáró, amely elválasztja Liyuet és Mondstadtot egymástól. Azon ritka alkalmakkor, mikor átmegyek ezen az úton, általában arra összpontosítok, hogy minél gyorsabban átjussak. Bár egy alkalommal egy idős halász mellett találtam magam, aki útközben a legkülönfélébb témákról beszélt, a különböző folyami halfajok azonosításától kezdve, Liyue ősi legendájáig. Azt is elmondta, hogy a szurdokban lévő tavak Rex Lapis által megáldott vizek, ezért ha megállsz ott, közelebb kerülhetsz az Archonokhoz.

Én persze ki szoktam nevetni a babonás hiedelmeket, de az én élelmes, romantikus feleségem elhitte, amit mondott. Azóta a karavánom megpihen itt egy kicsit, mielőtt továbbindulna, abban a reményben, hogy áldást kap az istenektől.

 

 

Miután áthaladtunk a Stone Gate-en, elénk tárulnak Liyue klasszikus külvárosi látványai: az égboltot tükröző vízfelszínek, a zöld növények foltjai pedig kiemelkednek a zátonyok és gázlók közül. Messze a távolban, a Dihua mocsárban található a Wangshu Fogadó, amely egy hatalmas kőoszlop tetején áll, és a térségen áthaladó karavánok számára tájékozódási pontként szolgál. Néhány külföldi kereskedő itt intézi ügyeit a helyi kofákkal, míg mások megpihennek egy kicsit, és kereskedelmi információkat gyűjtenek, mielőtt továbbindulnának Liyue Kikötőbe.

Valószínűleg egy egész könyv megtelne, ha minden apró dolgot leírnék a Liyuevel kapcsolatos múltbéli tapasztalataimról fiatalkoromtól kezdve napjainkig, úgyhogy itt abbahagyom. Nem igazán tudom hogyan fejezzem be a dolgokat, ezért azt hiszem, csak ennyit mondok: Remélem, hogy néhányan emlékeznek majd rám, akikkel az úton találkoztam.

Utóirat: Köszönöm szépen a Kereskedők és Kalandorok Céhének, hogy lehetőséget adtak arra, hogy újra átélhessem Liyue szép emlékeit. Szeretnék köszönetet mondani feleségemnek, Claire-nek is, amiért segített némi szükséges vitalitást vinni az egyébként unalmas és szegényes írásomba.