Mondstadt

Cider Lake

Egy természetes, édesvizű tó.
Szélessége, kristályossága évezredek óta változatlan maradt – olyan tiszta, hogy a fenekéig is le lehet látni, és hűsítő, frissítő belőle inni. Ennek a forrásai tették híressé Mondstadt alma – és egyéb borait, valamint tették a tavat a város mai szimbólumává.

Falcon Coast

Windrise-tól kelet felé a tengerig nyújtózva, Falcon Coast – Cape Oathal együtt – védi a Mondstadtól keletre fekvő tengert három oldalról, egy öblöt alkotva.
A hosszú partvonal és a sekély víz miatt Mondstadt lakói gyakran jönnek ide, hogy kellemes sétákat tegyenek.
Alkalmanként sólymokat is láthatsz, a fehér homokot simító kék hullámok felett magasan szárnyalni.

Cape Oath

Mondstadt környékének délkeleti sarkában fekszik egy fok, ami Galesong Hillel határos.
Egy legenda szerint két szerető itt tett esküt egymásnak, így egy mélyen megható történetet hagytak maguk után. A hely a mai napig népszerű a fiatal szerelmesek között. Azon kívül, hogy remek kilátóhely a napfelkelték és naplementék megfigyeléséhez, a lejtős terep megkönnyíti Windrise megtekintését, mivel az a tengerrel szemben fekszik.

Dawn Winery

A Mondstadtól délnyugatra fekvő vidékbe ágyazódott be az a borászat, amely generációkon keresztül örökítette tovább a tradicionális – és alma borokat.
Az itt termő szőlőkből olyan borok készülnek, amelyek Teyvat-szerte népszerűek.
Minden év termését elosztják, egy részét helyben, Mondstadtban értékesítik, a maradékot a várostól délre fekvő kereskedelmi úton adják el.

Springvale

Egy álmos kis falu Mondstadtól délre, ami a várost körülölelő tóra néz.
A falu legtöbb lakója vadász, akik Mondstadt nagy vendéglőinek biztosítják a friss húst.
Springvale rusztikus megjelenése sok turistát vonz. Ha utazásod során szerencsés vagy, betérhetsz egy olyan étterembe, ahol jól tudják, hogyan kell kihozni a springavale-i húsból a legjobbat.

Thousand Winds Temple

Egy templom romjai, ami Mondstadtól északkeletre fekszik. Egy helyi legenda szerint évezredekkel ezelőtt ez a terület az Anemo isten templomaként szolgált. Bár az évszázadok alatt hagyták lepusztulni, a ma látható romok így is megmaradtak. Ha jobban megnézünk pár kőoszlopot, még mindig halványan kivehetünk néhány elegáns faragványt.
Az emlékezés mára elfeledett szimbólumára a következő mondatot vésték: „A szél hozza a történetek magvait, s az idő hagyja, hogy gyökeret eresszenek”.