Karakter Történet Részletek

Fischl Prinzessin der Verurteilung, aki ide érkezett, miután száműzték a túlvilágból, az Immernachtreich-ből. Megfigyeli és szövi a sors fonalát a beszélő éjszakai hollójával, Ozzal együtt. Azon okok miatt, amelyeket nem tud, és Oz sem fogja megmagyarázni, Fischl most nyomozóként szolgálja a Kalandorok Céhét.

Karakter Történet 1

A Kalandorok Céhének nyomozójaként Fischl legnagyobb előnye társaival szemben Oz. 

–Milady, kérlek, ne küldj ki kémkedni Stormterrorra. Az a lény megehetne reggelire! Nos, annyira bosszantó vagyok, hogy valószínűleg nem is férnék a fogai közé, de … Egyébként nem akarok meghalni!

–Hmph! Állítólag te vagy az én familiárisom. Nem mindenki lehet Prinzessin der Verurteilung familiárisa, érted? Tekintsd megtisztelőnek, hogy életedet annak szentelheted, hogy engem szolgálj!

Fischl képes Oz szemével látni. Amikor csak akarja, átveszi Oz fölött az irányítást, és az égből letekint a tájra. Akár meg akarja vizsgálni a Stormbearer hegység növényvilágát, akár a Wolvendomban tapasztalható zavart, Oz révén bármit és mindent láthat.

Nagyrészt egyedülálló képességének – és kisebb mértékben saját erőfeszítésének és sajátos személyiségének köszönhetően – Fischl gyorsan a Kalandorok Céhének újonc nyomozójából a szervezet elismert, kiemelkedő csillagává vált.

Minden bizonnyal jól végezte a dolgát. Először tizennégy évesen került az áhított nyomozói posztba, mert szüleinek sikerült rábeszélnie a céhmestert.

Másfelől viszont, vajon tényleg sokat kellett győzködni a céhmestert? Ha ő Prinzessin der Verurteilung… akkor feltételezhetjük, hogy a szülei Kaiser és Kaiserin der Verurteilung.

Karakter Történet 2

Állítólag jelenleg egy „Fischl-szótár” van forgalomban a kalandorok között.

Nevezetesen egy olyan könyv, amely Fischl sajátos beszédmódját igyekszik valami érthetőbbre fordítani.

Például: „’Hallom… visszhangzik az idő szakadékában, a régiek égető szele, mindezek formálják a karma áradásában elfeledett tornyot’ a „Stormterror Lair”-t jelenti”;

„A Verurteilung nevének szolgái! Ahogy kértétek, készüljetek fel Prinzessin nagy bölcsességének befogadására” Ez lenne az: „Utánanézek, és amint lehet, szólok”;

„Örüljetek! Ó, ti szolgák, akik Prinzessin áldására vágytok; merészkedjetek most csatatér mélyére a tigris szívével” azt jelenti, hogy a kezdeti nyomozati munka befejeződött;

„Mindent megírtak a sötét próféciák e kötetében” egyszerűen azt jelenti, hogy a utazásinaplóját frissítették a legfrissebb jelentésekkel.

A „Fischl-szótár” azonban valójában csak egy vicc, nem pedig egy valódi könyv.

Akik ismerik Fischlt, arra koncentrálnak, amit mondani akar, nem pedig arra, ahogyan mondja; ő ezt észreveszi, és ezt az igazi tisztelet jelének veszi.

–Aha! Szóval mégiscsak megértesz. Akkor a sors valóban összehozza a rokon lelkeket.

Akiknek sikerül átvenniük a beszédmodorát, amikor válaszolnak neki, azt tapasztalják, hogy egyszerre örül és szemérmes, és dicséri a nyelvtanulási képességüket.

–Egy hercegnőnek mindig dicséretet kell adnia, ha dicséret jár valamiért… Most pedig beszélgessünk még egy kicsit. Ne tévedjetek; ezek lesznek az új világ alapjai…

Karakter Történet 3

Oz és Fischl hercegnő nemcsak közeli barátok, hanem szolga és úr is, közös lélekkel és sorssal.

Első találkozásukat a „Flowers for Princess Fischl (I): End Time Zersetzung” című könyv is megemlíti.

Amikor a magányosan zarándokló hercegnő elérte az örök alkony birodalmát, a sorsnak ellenálló királyi családtagok kétségbeesésükben úgy döntöttek, hogy mindent megtagadnak.

Nem voltak hajlandóak elismerni Fischl nemesi származását és küldetését az Immernachtreich hercegnőjeként; megtagadták 13.000 éves származásukat, mint a királyi család egyik ágát; és lemondtak saját nemességükről és emberi korlátoltságukról… ügyetlen és gonosz vadállatokká váltak.

Az Alkony palotájában és a fenevadak fogai között a hercegnő szent vérét ontotta az ősi jelvényre.

Veszedelme pillanatában az éjszaka sötét szárnyai kiszakították a csapdába esett, sebesült hercegnőt a kétségbeesésből, és szárnyai alá vették.

Nemes vérének illatát követve Ozvaldo von Hrafnavines, a hollók királya a hercegnőhöz lépett, és örök hűséget fogadott neki.

Karakter Történet 4

Van egy történet, amely a következőképpen szól. Réges-régen, egy messzi-messzi helyen élt egy apró kislány.

A kislány szülei szorgalmas kalandorok voltak. Gyermekkorának nagy részét a könyvtárban töltötte, és bejárta a könyvtári könyvek lapjain található számtalan univerzumot.

Immernachtreich uralkodója lett, királyi hercegnőként megidézte a Mennydörgő Megtorlást, és lélekszövetséget kötött egy Hollóval…

–Amy, milyen könyveket olvastál ma?– A szülei kérdezték tőle azon ritka alkalmak egyikén, amikor két kaland között otthon voltak.

A lány folytatta, hogy elmondja nekik a történetet, amit a kedvenc sorozatából olvasott.

–…És akkor azt mondta: Fischl von Luftschloss Narfidort, te vagy Prinzessin der Verurteilung, büszke lányom. Soha nem adhatod fel nemesi származásodat és álmaidat.

–Ó, ez egy szép történet. Ha már ennyire tetszik, Amy, mit szólnál, ha én is Fischlnek szólítanálak?– az apja elmosolyodott, a lány fejére tette a kezét, és elismételte neki a mese szavait.

–Fischl, te vagy az én csodálatos hercegnőm és büszke lányom. Soha nem adhatod fel nemesi származásod és álmaidat.

Ezek a kedves és szeretetteljes szavak megvilágították a lány világát.

Az elfoglalt szüleivel töltött idő azonban mindig csak múló volt.

Mivel a fantázia regények iránti megszállottsága miatt nem tudott beilleszkedni társai közé, gyakran érezte magát magányosnak és szomorúnak. Ilyenkor mindig emlékeztette magát:

–Én Fischl vagyok, apukám csodálatos hercegnője. Ez igaz, mert anyu és apu ezt mondta…

–Soha nem adom fel a nemesi származásom és az álmaimat, mert ezek… a hercegnők rítusai.”

Karakter Történet 5

Akárcsak a „Flowers for Princess Fischl” univerzumában, az entrópiában is pusztulás kezdődött. Más szóval: A lány, aki szeretett álmodni, felnőtt. A tizennegyedik születésnapján a társai, akik nem voltak hajlandóak alkalmazkodni a furcsaságaihoz, ismét lenézték őt.

–Ez csak egy aprócska kudarc a nemes hercegnő számára. A szüleim meg fogják érteni – gondolta magában.

Mert ha valamit tudott, az az volt, hogy hercegnőként soha nem adhatja fel nemességét és álmait.

De amikor vigaszra vágyva a szülei karjaiba vetette volna magát, hogy biztonságot nyújtsanak neki, elkeseredett szavakkal találkozott.

–Amy, már tizennégy éves vagy. Jó móka a képzelgés, de előbb-utóbb fel kell nőnöd, és magad mögött kell hagynod a gyermeki álmaidat…

És ezzel ugyanaz a hang, amely egykor feldobta a világát, most darabokra szaggatta azt.

Azon a napon éjfélkor a könyvtárban találta magát, amit olyan jól ismert. Furcsa érzése volt, hogy figyelik… Hirtelen túlvilági szárnycsapkodást hallott.

S ahogy felnézett, vörös, duzzadt szemei egy másik világból érkező éjszakai hollóéval találkoztak.

Ami ezután történt, az már egy másik történet…

Fischl nem nagyon szereti ezt a történetet. Ha csak rágondol, fojtogató fájdalmat és lélekölő magányt érez. Talán egy nap majd megírják ezt a történetet. De az Amy története lenne, nem Fischlé. Fischlnek csak egy identitása van: ő Hercegnő (Prinzessin).

Amíg emlékszik erre az egyszerű és tökéletes gondolatra, egy kis nemességgel és egy csipetnyi kedvességgel semmi sem árthat neki.

Fischl hercegnő számára mostanában jól alakulnak a dolgok – nem csak, hogy itt van Oz, de végre találkozott egy utazóval, aki hozzá hasonlóan egy másik világból érkezett…

Virágok Fischl hercegnőhöz: Fantazmagória

A „Virágok Fischl hercegnőnek” című regénysorozat gyűjtői készletként kapható.

Az apró példányszám miatt felbecsülhetetlen értékű árucikk a szerző rajongói körében.

De nem számít, hogy esztétikailag mennyire elegánsak ezek a művek, világképük hihetetlenül sivár marad:

Minden jó, ragyogó és nemes dolognak végül a menthetetlen entrópikus pusztulásnak kell áldozatul esnie, és a világegyetem végső célja Prinzessin várva várt birodalma, Immernachtreich.

Ez a sorsa minden világnak, a világegyetemnek és mindazoknak, akik benne élnek.

Prinzessin és hűséges társa, „Éjjeli Holló Oz”, Ozvaldo von Hrafnavines pedig a Világ Szörnyei, akik elnyelnek minden álmot.

A legvégén, a karma végén, minden összegyűlt léleknek Prinzessin megadja áldását, és a Mennydörgő Megtorlással megtisztít mindent, ami torz és romlott.

Prinzessin ekkor lángra lobbantja saját szívét, és a világegyetem újjászületik halhatatlan fényében.

De mielőtt mindez bekövetkezhetne, Prinzessinnek előbb sok univerzumot kell bejárnia, és számtalan új látványosságot kell látnia.

Így tökéletesen megfelel az eredeti mű szellemének, hogy Prinzessin a Kalandorok Céhének nyomozójaként egy kissé elmaradott világban ragadt. Csak egy kis sorscsapás, semmi több.

Prinzessin egy nap majd megérti, hogy élete minden egyes pillanatát, bármilyen jelentéktelenek is legyenek azok a kis csavarok, meg kell becsülni.

Elvégre Prinzessin saját Fantáziamágiája éppen azokból épül fel.

Vision

Oz tehát csak egy képzeletbeli barát, aki csak Fischl tudatalattijának szüleménye?

Történetünk a királyi ereklyével, az Edelstein der Dunkelheitgellel- vagyis Fischl látomásával – kezdődik.

Amikor kívánsága teljesült, a holló, Oz és a Vízió is megjelent a szeme előtt.

Aznap este, a vacsoránál Oz jól kijött Fischl szüleivel:

–Ah, mein Kaiser és Kaiserin der Verurteilung, bocsássátok meg, de a bab nálatok túlságosan finom.

–Ó, akkor kérem, szolgálja ki magát. Ez az első alkalom, hogy a kis Amy tizennégy éves kora óta találkozik egy baráttal, akit áthozott vacsorára. Ez egy különleges alkalom.

–M-miről beszélsz? Én-… Nem lehet csak úgy a plebejusokkal kavalkádozni!

Ez történt. Minden jel szerint, Kaiser és Kaiserin der Verurteilung mindketten láthatták Ozt, és mindketten úgy vélték, hogy Oz Prinzessin első barátja.

Minden, ami a „Kalandort, aki a világ átkait hordozzát”, az „Utazót a Távoli Világbólt” és a „Furcsa Tündér Alakú Vésztartalékot…” illeti. Ők lesznek Prinzessin új barátai, bár ez csak a jövőben fog megtörténni.