Karakter Történet Részletek

A Wangsheng temetkezési vállalat 77. igazgatója, a szalon működését irányító fiatal hölgy. Pozíciója ellenére kedves ember, aki nem hordja fenn az orrát.

Bohókás dolgaiból pont annyi van, mint homokból a Yaoguang parton. Számtalan furcsa ötletével mindig képes lesokkolni az embereket.Úgy tűnhet, hogy Hu Tao csak játszadozik és sosem dolgozik, minden szabad pillanatát szabadidős tevékenységre fordítja, és amolyan “ahogy esik, úgy puffan” módon vezeti az üzletet.

Csak temetési szertartások alatt mutatja meg méltóságteljes és ünnepélyes oldalát, amikor személyesen vezeti vállalkozóit a lámpákkal megvilágított sikátorokon.

Karakter Történet 1

A temetési szertartások lehetővé teszik a halandók számára, hogy méltósággal hagyják el ezt a világot.

És állítólag Liyue Wangsheng temetkezési vállalata adja meg a legelegánsabban a végső tisztességet az embereknek.

A hagyományos temetési búcsúk több lépésből állnak, mint például a virrasztás, temetés, emléktábla felállítása… Mindezekre szigorú szabályok vonatkoznak.

Társadalmi helyzetétől és vagyoni szintjétől függetlenül mindenki, aki távozik, megérdemel egy olyan szertartást, amely felér egy megtiszteltetéssel. A Wangsheng Temetkezési Vállalat ezen filozófiához tartja magát.

Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen neves szervezetet csak olyasvalaki vezethet, aki a legtöbbet tanulmányozta a szokásokat és szabályokat, és két lábbal áll a földön. 

A 77. igazgatói cím viselésének nehéz feladata mégis egy olyan fiatal hölgy vállára nehezedett, mint Hu Tao.

Hu Tao jó hírnevet szerzett Liyuében. Amikor valaki megemlíti Hu Taot, a szomszédok elég nehezen tudnak róla beszélgetni.

Bár széles körben dicsérik szellemessége és ügyessége miatt, különc elképzelései nem annyira közkedveltek, mivel gyakran szabadjára engedi igen vad fantáziáját.

Három éves korában klasszikus regényeket olvasott végig kézenállás közben. Hat éves korában ellógta az óráit, hogy koporsókban alhasson. Nyolc éves korában a temetkezési irodába költözött, és megtanulta a temetési szertartások illemtanát.

Soha senki sem mondaná Hu Tao viselkedésére, hogy „kimért”.

Tizenéves korában kapta a feladatot Hu Tao, hogy először temetési szertartást vezessen.

Az iroda vállalkozói és tanácsadóinak görcs volt a gyomrában, mert előre tudták, hogy Hu Tao be fog futni, ők meg a Jeueyun Karst csúcsain lesznek majd felfüggesztve.

Karakter Történet 2

Szerencsére Hu Tao kiemelten kezeli a temetkezési vállalat működését, és mindig üzleti tevékenységének bővítésére törekszik.

–A Wangsheng temetkezési vállalatnál az élők Morát fizetnek, hogy láthassák útjukon a holtakat. Felelősséggel tartozunk mindkét fél iránt, ezért meg kell győződnünk arról, hogy mindkét fél boldog.

Ha a temetkezési vállakozás szabályairól van szó, Hu Tao mindet úgy ismeri, mint a tenyerét.

Minden nap, amikor a temetkezési vállalat bezárja kapuit, Hu Tao tanácsadókat hív, akik az élet különböző útjait járták meg, hogy tovább adják tanításukat a vállalkozóknak.

–A temetési hagyomány olyan, mint a tudomány. Nem hajtható végre benyomások és személyes szokások alapján.

Az összes oktató közül Zhongli a legelismertebb. Láthatóan az ő leckéi bizonyultak a leghatékonyabbnak a Wangsheng Temetkezési Vállalat vállalkozóinak kompetenciájának fejlesztésében.

Annak ellenére, hogy Hu Tao régimódi stílusa miatt gyakran ugratta Zhonglit, ő az a személy, akiben a legjobban bízik.

Ettől eltekintve, Hu Tao mindig arra utasítja vállalkozóit, hogy tartsák tiszteletben ügyfeleik kívánságait, és ne ragaszkodjanak a temetkezés bizonyos formáihoz.

–Egyes ügyfelek nem akarnak mást, csak egy békés szertartást, vannak, akik élénkebb stílusú rendezvényt választanak. Vannak olyan tehetősebb ügyfelek is, akik a legpompásabb temetkezési összeállítást kérnék. Az általunk nyújtott szolgáltatásokat személyre szabottan kell kialakítani az ügyfelek igényei szerint.

Amióta Hu Tao átvette a temetkezési vállalat irányítását, a vállalat működése szilárd és megbízható lett, a szertartások olyan tapintatosak lettek, hogy Liyuében jó néhány babonás ember megváltoztatta a temetkezéshez való hozzáállását.

Ennek ellenére, Hu Tao még mindig hajlamos elkalandozni, és eltűnik, mihelyt vállalkozói tanítások hallgatásával foglalkoznak.

Ennek a fiatal igazgatónak a hobbijai és érdeklődési körei ugyanolyan különcek, mint a személyisége, és mégis nehéz azt mondani, hogy ezek a hobbik a tiszta nyugodt természetéből fakadnak.

Hu Tao árnyéka a holdfényes dokkokban vagy a hegyek legmagasabb, legkülönösebb kilátóin láthatóak, ahol bekebelezi a tájat, és gondolatait szép költészetté formálja.

Szeret éjszaka szabadon barangolni, inspirációt keresni. Amikor kedvet kap, függetlenül attól, hogy hol van, nem tehet róla, a helyszínen verset ír.

Ha különösen szerencsések, a Huaguangi Kőerdő körül megpihenő utazó kereskedők láthatnak egy titokzatos lányt, aki egymagában szórakozik.

Hu Tao órákon át képes játszani egy négyszemélyes kártyajátékot, teljesen egyedül.

Az ilyen tevékenységekben lelt öröm továbbra is rejtély marad mindenki számára, kivéve Hu Taot.

Karakter Történet 3

A Polgári Minisztériumot két élethű kőoroszlán őrzi, melyek a hatalmat és a tekintélyt szimbolizálják.

Hu Tao azonban, aki véletlenül egy napon elhaladt a minisztérium épülete mellett, más megvilágításban látta őket. Először elgondolkodó pillantással vizsgálta az oroszlánokat, de elég hamar töprengő arca széles mosolyra váltott, miközben rácsapott mellső mancsaikra.

Ettől a pillanattól kezdve Hu Tao gyakran meglátogatta és megsimogatta a kőszobrokat. Nemcsak beszélgetett velük, hanem háziállat neveket is adott nekik – a bal oldalit Bajusznak, a jobb oldalit Kesztyűnek nevezte el.

Időnként még egy vödör vizet is hoz nekik, egy nagy kefével, hogy megfürdesse őket, olyan óvatos és átgondolt mozdulatokkal, mintha valóban az élő háziállatai lennének.

Történt, hogy egy másik macskát, egy élő és lélegző foltos macskát találtak, amint az épp a helyi finomságokat élvezte a Xinyue kioszk előtt, nem messze a minisztérium épületétől. Egy nap néhányan a városból eljöttek játszani az étterem kedvencével, teret adva Hu Tao különc dolgainak. Hu Tao, látván hogy a bámészkodók zavartan bámulják, továbbra is rendületlen magabiztosságot mutatott.

–Persze, a cicád aranyos, de ugyanez elmondható az én Bajuszkámról és Kesztyűcskémről! Lehet, hogy a szőrük keményebb, de még mindig ugyanolyan bolyhosak! Bármely állat, amely örömet okoz az embereknek, lehet háziállat. És amikor fenséges megjelenésről van szó, a kis szőrgombócod egyszerűen nyomába sem ér az én oroszlánjaimnak!

Mondani sem kell, hogy ezt a magyarázatot a nézők még nagyobb megdöbbenéssel fogadták.

Mégis az emberek döbbentek meg leginkább, és leggyakrabban Hu Tao kedvencei a minisztériumi őrök voltak. Éjfél körül az épület előtt gyakran halk lépéseket lehetett hallani. Kezdetben az őrök azt gyanították, hogy egy tolvaj az, aki tisztviselőket készül kirabolni. Óriási meglepetésükre kiderült, hogy csak egy fiatal hölgy játszott a kőoroszlánokkal.

Az őrök még nagyobb gonddal szembesültek, amikor Hu Tao nem jött többé az oroszlánokhoz, pedig már mindenki megszokta a jelenlétét.

Ez azt jelentette, hogy a szobrok tisztításának feladata ismét az őrök vállára nehezedett.

Ezt követően úgy döntöttek, hogy napokig őrködni fognak az oroszlánok előtt, Hu Tao visszatérését várva. Miután végre lehetőségük nyílt megkérdezni tőle, miért nem látogatja állatait, a legabszurdabb választ kapták.

–Bajusz és Kesztyű már felnőttek, tudnak magukról gondoskodni! Elnézést, elkések a lelkizésről, A Hetek Szobrával. Az élet értelmét készülünk megvitatni!

Karakter Történet 4

Nem sokkal a kis zombival való első találkozása után, Hu Tao úgy döntött, hogy önjelölt igaz barátjaként örök nyugalmat kell biztosítania Qiqinek.

Hu Tao többször elrabolta Qiqit, minden esetben jól megfontolva minden lépést, beleértve a temetési ceremónia legkedvezőbb idejének kiszámítását, a sztenderd hamvasztási eljárást, majd Qiqi egy városszéli sírba való elhelyezését.

Sikerült is volna neki, ha Baizhu nem lép időben közbe.

Valahányszor a Bubu gyógyszertár tulajdonosának sikerült utolérni őket, Hu Tao már Qiqit be is bepakolta egy táskába úgy, hogy csak a feje lógott ki, és teljesen zavartan bámult, miközben Hu Tao erőlködve lyukat ásott a máglya számára.

Ezt követően Hu Tao bocsánatkérő levelet küldött Qiqinek, amelyben mély sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem sikerült őt időben örök álomba szenderítenie. Hu Tao szemében Qiqi már régen elhunyt, de csapdába esett ebben a világban, és nem tud megszabadulni örök szenvedésétől.

Baizhu a maga részéről egyre mániákusabban kezdett az örök élet után kutatni, miután találkozott Qiqivel. Ez az élet és halál körforgásával szembeni dac elfogadhatatlan volt Hu Tao számára.

Nem csak baráti megfontolásából, hanem a természetes rend helyreállítása érdekében is el akarta temetni Qiqit.

De Qiqi nem tudott volna jobban nem egyetérteni, mivel félt a haláltól, és nem szerette Hu Taot a próbálkozásai miatt.

Mivel Hu Tao és közte olyan régóta folyt a harc, Qiqi áttörést tapasztalt. Emlékezni kezdett olyan helyekre, ahol elbújhat, hogy elkerülje, hogy Hu Tao elfogja őt.

Talán ezeknek a kétségbeesett túlélési erőfeszítéseknek köszönhető, hogy Hu Tao valami szokatlan dolog mellett döntött, és mélyebbre ásott Qiqi múltjában.

Balesetének története és a titokzatos Adeptusok… a véletlenek sokasága habozással töltötte el Hu Tao szívét.

Mivel Qiqi életösztöne nagyon erős, nem szabad őt kényszeríteni a továbblépésre. A körülményekre való tekintettel csak ritka kivételként kezelhető, amely elkerüli a természeti törvényeket.

Azóta Hu Tao Qiqihez való hozzáállása oly drasztikusan megváltozott, hogy elkezdte elkényeztetni…

Sajnos ami történt megtörtént, és Hu Tao lett Qiqi mumusa. A kis zombinak még több évre lehet szüksége, hogy elengedje sérelmeit.

Karakter Történet 5

Hu Tao valójában nem igazgatói szerepéről ismert, hanem más nagy teljesítményéről: a költészet megalkotásáról.

A „legsötétebb sikátorok költőjének” titulálja magát, és szabadon, zabolátlan versek szállnak a szájából, valahányszor ráér kint lenni az utcán.

A „Hilidallam” Hu Tao leghíresebb alkotása, amelyet nemcsak a kikötő lakossága szeret, de a gyermekek is szívesen szavalják még Qingce Faluban is.

A hobbistákat és a kritikusokat egyaránt megdöbbentette a „Hilidallam” egyszerű de nagyszerű ötletessége, és tömegesen mentek a Wanwen Könyvesházba a nagy költőnek a művei után kutatni. Sajnos Hu Tao „Szamárság!” és „Az egyszerű életekről” elnevezésű antológiáit még nem tették közzé.

Xingqiu, aki mindig elmerült a könyvekben, szintén találkozni akart ezzel a furcsa személlyel, ezért kedvező időpontot választott a látogatásra és még ajándékot is vitt magával.

Azonnal összehangolódtak, irányzatokat és rögtönzött költészetet osztottak meg egymással Wangsheng nagytermében – és amikor Xingqiu hagyományos, művészi költészetével állította szembe Hu Taot, ő mindig valamilyen furcsa de csodálatos költeménnyel tudott rá válaszolni.

És értelmet leltek a káoszban, a ritmusban, mely mindenkinek furcsa volt, mégis fülbemászó, eltérő attól amelyet bárki használt.

Így „edzetlen ököllel győzte le az öreg mestert”, Xingqiu szava is elállt tőle.

A hosszas költői vita barátságosan végződött, és azóta barátok, olvasnak és verset írnak egymással, amikor van idejük találkozni.

Egy idő után Chongyunt is meghívták, legyen a játékmesterük, nevetésük megtöltötte az utcákat.

Az ezeken az alkalmakon született verseket a kívülállók is lejegyzetelték.

Ha valaha is hallanál egy páros verset, az egyik szigorú, a másik pedig játékos, akkor valószínűleg Hu Tao és Xingqiu verseinek egyikét hallanád.

Harmónia hexagram kalap

Ez a kalap kissé kemény, és a Wangsheng temetkezési vállalat szalon jelvényei díszítik annak elejét.

Azt rebesgetik, hogy ezt a kalapot Hu Tao a 75. igazgatótól örökölte. Azonban az igazgató nagydarab volt, izmos, és a feje legalább két mérettel nagyobb volt, mint Hu Taoé.

Végül Hu Taonak egy egész napot és éjszakát kellett beleölnie, hogy a kalapot saját kezével úgy szabja át, hogy annak méretei illeszkedjenek az ő fejéhez. Amikor másokkal találkozik, mindig elmeséli: ez a kalap varázslatos, támogatja a jót és taszítja a rosszat, és a békét hordozza!

A temetkezők nevetve mindig ráhagyják, de a 77. igazgató egyértelműen kincsként kezeli ezt a kalapot.

Nem számít mennyire esik az eső vagy mekkora vihar tombol, ha Hu Tao későn tér vissza teljesen lucskosan és sárosan, ez a kalap biztosan makulátlan és tiszta marad.

A kalap oldalát díszítő szilvavirágot egy olyan szilvafáról szedték, amelyet Hu Tao ültetett és maga nevelte.

Elkészítési folyamata a következő: leszedni a virágot, megszárítani, majd megfesteni, lelakkozni, szépen kontúrozni majd három napig szárítani a napon és voilá! Egy gyönyörű ékszer, tapintásra puha és kellemes illatot hordoz.

Vision

Ennek a mesének Hu Tao nagyapjának temetésével kell kezdődnie.

Tíz nappal maga a temetés előtt az öreg Hu egy betegség miatt hunyt el. 75. igazgatója számára a Wangsheng Temetkezési Vállalat nagy temetést tartott, az öregember utolsó kívánságainak megfelelően, amelyet Hu Tao vezetett.

Ekkor még csak tizenhárom éves volt Hu Tao, akiből később az igazgató lesz, minden intézkedést a legmagasabb színvonalon hajtott végre, nagy hatással a vállalkozókra.

A temetés után a tizenhárom éves Hu Tao megragadta utazótáskáját, és egyedül kiszökött az éjszaka közepén. A táskájában csak némi étel volt, egy kis víz és valami amivel fényt csinálhat. A titokzatos és ritkán látott határ felé tartott.

Egyenesen a Wuwang-dombról indulva a “határhoz” lehet érni. Ez az a vonal ami elválasztja az életet és a halált, amelynek titkait a Wangsheng temetkezési vállalat generációk óta őriz. A legenda szerint ez egy olyan hely, ahol az elhunyt rokonok lelke és a beteljesületlen törekvésekkel rendelkező emberek szelleme tartózkodik. Hu Tao számára ez az út alkalmat adott arra, hogy még egyszer láthassa nagyapját, mielőtt örökre távozott.

Két napig megállás nélkül utazott, mielőtt végül célba ért volna, de érkezéskor nem tudta megtalálni a nagyapját. Elsétált megszámlálhatatlan szellem között, de egyik sem hasonlított az öregemberre.

Egész nap ott maradt, mielőtt kimerültségében elaludt. Mire felébredt már az éjjeli harmat és a csillagos ég fogadta. Körülötte néhány magányos szellem gyűlt össze, tapsoltak és nevettek:

–Buta leány, miért pont itt lenne az Öreg Hu? Mit gondoltál, amikor itt akartad keresni a rokonodat?

Hu Tao nem ilyen könnyen megingatható, bár napok teltek el, de ő tovább várakozott. Az ételadagjai fokozatosan eltűntek, és a vízkészletei is elfogytak, de nagyapja nem jelent meg. Végül egy kis öregasszony jött hozzá.

Figyelte a kimerült Hu Taót, és mosolyogva szólította meg: – Nézd a makacsságodat, pontosan olyan vagy, mint az Öreg Hu. Kár, de a Wangsheng temetkezési igazgatói közül senki sem maradna itt. Tisztán beszélő családból származol, szóval hadd adjam vissza a szívességet… Menj vissza. Menj vissza oda, ahonnan jöttél.

Az öregasszony búcsút intett Hu Taonak, mielőtt áthaladt volna a határon és eltűnt volna a távolban. Hu Tao nézte, ahogy a titokzatos nő alakja egyre kisebbé válik, majd eltűnik, miközben megkönnyebbülés és kétség áradt szét a lelkében.

Végül arra a következtetésre jutott: a nagyapja távolléte annak volt köszönhető, hogy azonnal átment a határon, amint megérkezett arra a helyre, ahova tartozott. Nyitott és őszinte volt az életben, nem hagyott megbánást maga után, tehát helyes volt-e, hogy távozásának ceremóniáját ilyen keserű körítéssel tálalták?

Mosolyogva indult el a hazavezető úton.

A távoli hold vékony fényt vetett az útra, de helyébe a hajnal ragyogó fényre lépett. Ahogy sétált, Hu Tao egy közmondáson gondolkodott, amelyet nagyapja gyakran idézett: „Élj az életben, halj meg a halálban. Kövesd a szíved, és tedd amit tudsz.”

Dél volt, amikor Hu Tao hazaért. Átmászott a falon a hátsó udvarra, egyenesen a szobájába ment, és kipakolta az utazótáskáját.

Az étele és a vize már régen elfogyott, a többi holmiját kipakolta, az üres táska mélyén mégis egy színes Víziót talált. Mikor kerülhetett ez oda?

Mint azon kevés halandók egyike, akik meg merték látogatni a határt, Hu Tao cselekedetei talán valami ismeretlen istent mozgathattak meg.

Talán ez egy isteni ajándék volt… Hu Tao erejének végső elismerése.